Izgalmas világ, amiben van fantázia

– Az elmúlt hónapokban minden eddiginél nagyobb szükség volt a megbízható hírforrásokra, azokra a csatornákra, amelyek segítették, hogy minél hamarabb túl legyünk a koronavírus-járvány nehezén.

A város webportálja, a nyiregyhaza.hu folyamatosan szolgáltatott friss híreket a pandémia alatt, látogatottsága csúcson járt, és a városi tv is frissen tájékoztatott, noha a járvány miatti korlátozó intézkedések egy időre kibillentették a mindennapi rutinból az újságírókat, tv-riportereket.

Kezdünk mi is visszaállni a megszokott kerékvágásba, és újra fellapozhatják a nyíregyháziak a Naplót, a Nyíregyházi Televízió pedig élő beszélgetésekkel jelentkezik ismét – mondta el Tarczy Gyula főszerkesztő, akitől megtudtuk, folytatódik az „ünneplés” a tv berkeiben, hiszen az idén 35 éves a város televíziója.

Az elsők közt az országban

– Egy induló tv-re 1985-ben mindenki kíváncsi volt, akkoriban a Kelet-Magyarország napilapon és a Magyar Rádió nyíregyházi stúdióján kívül nem működött semmilyen helyi médium, így szinte borítékolható volt a nézettség és a siker – emlékezett vissza Miló Mihály rendező, operatőr, aki a kezdetektől mostanáig oszlopos tagja a televízió stábjának.

– Tény, hogy nem volt ennyi tv-csatorna, mint most, ráadásul adásszünet volt hétfőnként, amit szintén meg lehetett lovagolni.

1985. március 4-én ment le először a szignál, akkor még csak a jósavárosi nézők láthatták az adást, majd egyre bővültek a lehetőségek.

Az 1990-es évek elején előbb heti egy hírösszefoglalóval, lakossági ügyekkel foglalkozó fórummal, majd a hétfői közéleti műsor mellett péntekenként kulturális témákkal vártuk a nézőket.

A kereskedelmi jellegű műsorok egyfajta pénzalapot is nyújtottak arra, hogy technikát fejlesszünk, és sűrítsük adásainkat – mondta a televíziós szakember.

Azóta persze sokat változott a csatorna műsorrendje, fejlődött az eszközparkja, és 2013-ban az elsők között álltak át az analóg földi sugárzásról digitálisra.

A televízió alkotásainak jelentős része országos elismertséget hozott a mindenkori stábnak és a városnak, számos televíziós és filmes fesztiválon szerepeltek és mérettettek meg műsoraik, dokumentumfilmjeik, az archívumukban kordokumentumok is fellelhetők.

Több ilyen alkotást jegyez Miló Mihály is, aki szerint a mai híréhes, rohanó világban az időigényes, színvonalas filmes műfajokra sajnos kevesebb kapacitás jut.

Szakma, életforma

– Aki ezt a szakmát megszereti, innen nem szabadul. A 35 év alatt szinte mindenféle beosztásban dolgoztam, mert úgy gondolom, a saját feladatkörünkön túl egy picit ismerni kell a többi területet is. A fiatalokat mindig arra biztatom, hogy tanuljanak, tartsák a tempót az újításokkal, mozduljanak ki, ápolják a kapcsolatot a szakmabeliekkel.

Sokan szeretnének ezen a pályán dolgozni, referenciát szerezni, kétségtelen, hogy a reflektorfény vonzó, de mint mindenhol, itt is a szakma szépségét elfedik a szürke, dolgos mindennapok.

Összességében egy kemény fizikai és szellemi erőpróba – fogalmazta meg az útravalót a leendő médiamunkásoknak Miló Mihály, akinek egykori tanítványai közül többen is hűségesek maradtak a városi tv-hez.

Kovács Krisztát híradósként ismerik a városban, kevesen gondolnák a képernyősről, hogy nem csak a kamera egyik oldalán érzi magát magabiztosnak.

– Fotózást tanultam még az 1990-es évek közepén, akkortájt kerültem a stúdiós munka közelébe. Fiatal munkatársként több területen is kipróbálhattam magam, szerkesztettem híreket, és sokáig a képújságért is én feleltem.

A híradós műsorvezetőt sehol sem cserélgetik gyakran, a nézők hozzászoknak a személyéhez, ha hitelesnek tartják, amit mond, működik a dolog.

Mindennap beállok a híradós boxba, és nincs két egyforma nap, nincs két egyforma adás. A folyamatos szakmai és lelki megújulás mellett úgy gondolom, a munkánkhoz való hűség a fő erényünk – jegyezte meg a többszörös Helyi Érték díjas híradó műsorvezetője.

KO