Dankóbokorba jó hazamenni!

Kilencedik alkalommal szervezték meg a Dankóbokoriak találkozója elnevezésű programot, ahova a nagy múltú kis település lakóit, az innen elszármazottakat és hozzátartozóikat várták.

Az ősök emléke, hagyománya

Szeptember első szombatján a gyönyörű napsütéses őszi délutánon már jóval a kezdési időpont előtt gyülekeztek a résztvevők az emlékkeresztnél, ahol rendezett környezet, a felállított sátrak, asztalok, padok, a virágokkal díszített kereszt, igazi kis emlékpark várta őket. Kezdésre már több mint százan ott voltak, hogy találkozzanak és együtt emlékezzenek őseikre, szüleikre, nagyszüleikre és minden elhunyt dankóbokori lakosra.

Szekeres József, Nyírtelek polgármestere köszöntötte a megjelenteket. Örömét fejezte ki, hogy a dankóbokoriak és az elszármazottak milyen fontosnak tartják őrizni őseik emlékét, hagyományait, melyet bizonyít, hogy már kilencedik alkalommal rendezik meg találkozójukat. Szólt a fiatalokhoz is, biztatva őket, hogy vegyenek példát szüleikről, nagyszüleikről, ápolják és büszkén vállalják fel dankóbokori kötődésüket.

– Ezt követően a görögkatolikus egyház szertartása szerint imádkoztunk Ignácz Gyula atyával az elhunytak lelki üdvéért, név szerint említve tizenegy eltávozottat, akiket az elmúlt találkozó óta veszítettünk el – emelte ki Kocsis Sándor, az egyik főszervező. – Az atya felidézte, hogy milyen fontos az ember életében a gondtalan gyermekkor, amikor a szülők ölelő karjai minden biztonságot megadnak. Ez az ölelés nemcsak fizikai, hanem lelki, hitbeli támasz is kell hogy legyen, s a nehézségek idején is tudjunk hova fordulni. Ha ilyen szilárd alapokon nyugszik és szülői példamutatással társul a gyermekkor, akkor olyan felnőtté válunk, akik büszkén és hálával emlékeznek majd szüleikre, nagyszüleikre.

Az összetartozás jelképe

– Ezt követően az elmúlt találkozónk óta elhunytak hozzátartozói helyezték el a kereszt­nél az emlékezés virágait, koszorúit, és gyújtottak mécseseket. Az ünnepség végén a hagyományokhoz híven elültettük az újabb kisfát, ami az idei találkozónknak állít emléket és összetartozásunkat jelképezi. Köszöntöttük a találkozó legfiatalabb résztvevőjét, a fél éves Cintiát is.

– A találkozónk második részében elkezdődött a régi barátok, szomszédok, ismerősök kötetlen beszélgetése. Közben megnyílt az ingyenes büfé és megkezdődött az ízletes estebéd, a finom babgulyás elfogyasztása. Sokan úgy köszöntek el, hogy jövőre újra találkozunk.

Borítókép: Koszorúzás az emlékkeresztnél | Fotó: Kis László