Megígérték, megtartották

– Hogy miért maradtunk együtt? Azért, mert fél évszázaddal ezelőtt megígértük, hogy jóban-rosszban kitartunk egymás mellett. Ez ilyen egyszerű – így fogalmazott lapunknak Pristyák András, amikor a Váci Mihály Kulturális Központban rendezett Arany napon arra kértük, röviden foglalja össze, szerinte mi a hosszú, boldog házasság titka. 

Mint ahogy arról korábban beszámoltunk: a megyeszékhely önkormányzata évről évre meghívja és vendégül látja azokat a házaspárokat, akik Nyíregyházán mondták ki a boldogító igent fél évszázaddal ezelőtt. Ezúttal 45 pár vett részt az eseményen, többen pedig a gyerekeikkel, unokáikkal érkeztek, hogy együtt éljék át ezeket a különleges pillanatokat.

Emlékezetes szilveszteri bál 

– Még egy jóízűt sem veszekedtünk soha – mondta Pristyák Andrásné Marika, és nevetve hozzátette: olyan előfordult, hogy néhány napig nem beszéltek egymással, de ilyenkor mindig jött egy olyan helyzet, amit közösen kellett megoldani, és a „haragszomrád”-nak vége szakadt. – Minden problémát együtt oldottunk meg, az akadályokat közösen vettük, és legfeljebb a rendmániánk miatt volt közöttünk konfliktus – mesélte. Megtudtuk, hogy annak idején egy szilveszteri bálban találkoztak Kálmánházán, az esküvőjüket 1972. december 7-én tartották, rajtuk kívül csak a két tanú volt ott. 

– Este az Aranyszarvas étteremben megvacsoráztunk, és elkezdődött a közös életünk. Egy év múlva megszületett a gyermekünk, aki két unokával ajándékozott meg bennünket. Igyekszünk olyan gyakran találkozni, amilyen gyakran csak lehet – mesélte Marika, aki szerint a jó kapcsolat titka, hogy akik szeretik egymást, képesek megbocsátani.

Közös célok, közös döntések 

– A türelem a legfontosabb – ezt mondta Májer Béla, amikor az elmúlt ötven év tapasztalatairól kérdeztük, a hosszú házasság titkát pedig abban látja: nem abba a faluba kell nősülni, ahol az ember él. – Fiatal voltam, 18 éves, és szerettem volna megünnepelni, hogy felvettek az egyetemre, így elmentem egy bálba Orosra. A barátaim nem voltak velem, amit így utólag már nem is bánok, hiszen akkor ismerkedtem meg a későbbi feleségemmel – ő még csak 16 éves volt. Az esküvőnk 1972. április 9-én volt, és bár a munkám miatt sokat költöztünk – éltünk Tiszaújvárosban és Kisvárdán is –, ebből soha nem volt köztünk konfliktus. 

– Bármilyen döntést is hoztunk, kisebbet nagy nagyobb horderejűt, mindent megbeszéltünk, soha egyikünk sem tett olyat, amire a másikunk ne adta volna áldását. Közösek voltak a céljaink, ugyanazokat az értékeket tartottuk fontosnak, és ezeket is adtuk tovább – úgy látjuk, mindez nem volt hiábavaló, hiszen a lányunk és a férje ebben az évben ünneplik a 25. házassági évfordulójukat – mesélte. 

SZA