Az életmentő gróf

Ifjabb gróf Andrássy Gyula (1860-1929) országgyűlési képviselő, miniszter, jogi szakíró, pártvezető, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat elnöke, id. Andrássy Gyula miniszterelnök fia, aki államtudománnyal és történelemmel is foglalkozott. Fivére, Andrássy Tivadar 1905-ben bekövetkezett halála után annak özvegyét, Zichy Eleonórát (1867-1945) vette feleségül 1909-ben, s lányaik, így Andrássy Katinka, a későbbi „vörös grófnő” neveltetéséről is ő gondoskodott. A lányok „Duci bácsi”-nak hívták, mivel családi körben Duci volt a beceneve.
Andrássy az Osztrák-Magyar Monarchia évtizedeiben több alkalommal volt országgyűlési képviselő. 1906-1910 között a második Wekerle-kormány belügyminisztereként ellenezte a munkásság és parasztság szocialista mozgalmait, azonban az általános választójogot, a plurális választójog bevezetését támogatta. 1918. október 24-étől október 30-áig a Monarchia utolsó közös külügyminisztere volt, 1919-ben pedig a bécsi ellenforradalmi Antibolsevista Comité egyik vezetője lett. 1919 után hazatért, majd 1920-ban újból képviselőnek választották Miskolc I-es számú választókerületében. 1921-ben részt vett IV. Károly király második visszatérési kísérletében, emiatt Tatán elfogták, és néhány hétig vizsgálati fogságban tartották. Kiszabadulása után újra indult a választáson, amelynek eredményeképpen 1922-ben elhódította Budapest I. kerülete országgyűlési mandátumát.
1923 nyarán hónapokat töltött a család tiszadobi kastélyában. Augusztus 2-án, az esti órákban ifjabb Andrássy Gyula sétálni indult a feleségével a Tisza mellett és már messze eltávolodtak a falutól, amikor kétségbeesett segélykiáltásokra lettek figyelmesek. A hang irányába futva látták, hogy egy tiszadobi földműves a folyóba esett és küzdött az erősen áramló vízzel. Ahogy a fuldokló embert megpillantották, Zichy Eleonóra nyomban segítségért szaladt, a gróf pedig ledobálta magáról a ruhát és mélyen a vízbe gázolt, hogy a habokkal küzdő embert megmentse. Néhány perc múlva Andrássy Gyula felesége megérkezett néhány emberrel, akik közül azonban senki sem vállalkozott arra, hogy a fuldokló segítségére a vízbe menjen, sőt gróf Andrássy Gyulát is kérték, hogy hagyja abba a hiábavaló kísérletezést. A gróf azonban nem hallgatott az emberekre, egy rudat kerített, mind mélyebbre gázolt a vízben, s addig erőlködött, míg sikerült a fuldokló embert elérnie és a vízből kihúznia. A parton állók megilletődéssel figyelték az ősz főúr nehéz munkáját, amely a hűvös időjárás mellett sem ártott meg az egészségének.
Az agg politikus a legszigorúbb hallgatást parancsolta környezetének és csak véletlenül jutott nyilvánosságra, hogy gróf Andrássy Gyula a maga életének veszélyeztetésével megmentette egy teljesen ismeretlen, egyszerű embertársának az életét. Ennek ellenére egy héttel az eset után már az országos lapok is cikkezni kezdtek az esetről, de a Nyírvidék című megyei lap is közölt egy írást a nem mindennapi történetről.
Az életmentő gróf 1926-ig maradt országgyűlési képviselő, de azt követően visszavonult a közélettől. Legitimista nézetei elszigetelték őt, ezért a Horthy-korszakban nem jutott fontosabb politikai szerephez. 1929. június 11-én bekövetkezett váratlan halála azonban országszerte, sőt hazánk határain túl is fájdalmas megdöbbenést keltett. A gróf tiszadobi birtokán súlyosan megbetegedett. Régi betegsége lépett fel nála, amely közel egy évtizede kínozta: szívgyengeség és gyulladás. Egy fővárosi szanatóriumba szállították, ahol a műtét ellenére már nem tudták megmenteni az életét.

Dr. Holmár Zoltán történész