A város első, 1956-os mártírjai

Azonban az előző napon elhangzott követelésekkel, beszédekkel teljesen ellentétes volt a távozásra felszólított szovjet páncélosok állandó vonulása a városon keresztül. A szovjet tankok és teherautók áradata a Bocskai utca felől a Kossuth tér érintésével részben a Malinovszkij utca (ma Luther utca) felé, részben pedig akkor még egyenesen haladva a görögkatolikus templom felé igyekezett. A térhez közelítő élcsapat mindig le­lassult, megtorpant, sőt meg is állt. Ráadásul a diákok az útkereszteződésben elfordították az irányjelző táblákat, így azok rossz irányba mutattak. A tanácstalanság miatt a járművek és a tankok olykor összetorlódtak, vagy egymásnak koccantak, a magyar tüntetők nagy tömege és közelsége pedig külön is feszültséget jelentett a szovjeteknek. A nehéz tankok lánctalpa ugyanakkor felszántotta az úttestet, és sok-sok aszfaltdarabot kidobott oldalra. Ezek a körülmények és a fegyvertelen tömeg félelmet nem ismerő bátorsága eredményezte a kődobálást. Mindenki maga szedte fel a római katolikus templomot szegélyező járda kockaköveit, illetve a tankok által felszakított aszfaltdarabokat. Sokaknak tetszett, hogy az acélkolosszusokon a kődarabok nagyot koppantak, a szovjet katonák pedig olykor kiugráltak a járművekből, és meg voltak zavarodva. Csupán a teherautók platóján ülő katonák, illetve a vezetőfülkében utazó tisztek tudtak géppisztolysorozatokat vagy pisztolylövéseket leadni. 
A Malinovszkij utca sarkában az összetorlódott szovjet tehergépkocsik egyikének jobb oldali ajtajához lépett fel ekkor az 58 éves Gabulya Mihály (1898–1956) felsőpázsiti földmunkás, aki tirpák nyelven kiabált, és gesztikulált. Ennek hatására a fülkében ülő szovjet őrnagy közvetlen közelről fejbe lőtte, s ezzel Gabulya Mihály lett Nyíregyházán a forradalom első mártír­ja. Holttestét bevitték a közeli udvarra, nemzeti színű zászlóval leterítették, és elénekelték a Himnuszt. A lánya, Melich Jánosné Gabulya Erzsébet szerint 1956. október 29-én, hétfőn a városi tanácson jelentették a halálesetet. Szilágyi László munkástanácsi elnök intézkedésére első osztályú temetést kapott, míg október 30-án, kedden Balczó András evangélikus lelkész temette el. Az Északi temető XXII. parcellájának 98. sírhelyén a sírfelirat nem is sejteti, hogy hős fekszik ott, aki a halála előtti napon, október 26-án a megyei tanács épülete előtt tiltakozásképpen már szovjet tank elé feküdt.

Lövöldözés a laktanyában 

A Damjanich laktanyánál október 27-éről 28-ára virradó éjjel tűzharc alakult ki. A laktanya honvédjei a késő esti órákban fegyvereztek le egy oda érkező vontatón tartózkodó csoportot. Később ismét megjelent két gépkocsi, körülbelül 70 fővel, amelyeket a katonák szintén visszaindítottak. Éjfél körül a Kállói útnál riasztólövést adott le egy ismeretlen személy, akit ezután rakétával világítottak meg. Az illető lefeküdt, mire az ott lévő őrség tüzet nyitott. Közben egy szovjet gépkocsi érkezett oda, amelyikről azt hitték, hogy az előbbiek jöttek vissza a laktanya megtámadására, valamint azért, hogy fegyvereket szerezzenek. Az autóra először ismeretlenek nyitottak tüzet. 

A laktanyában elhelyezett katonák nem láttak tiszta képet, ezért ők is lőni kezdték a gépkocsit. Egy szovjet tiszt, a 29 éves Pjotr Fedorovics Kosztyin elveszítette a lábát, egy személy pedig eltűnt. A szovjet gépkocsi teljesen tönkrement a tűzharc következtében, s a laktanyában lévő magyar alakulat egy tisztje is életét vesztette. A 28 éves Csályi Ferenc (1928–1956) főhadnagy az 52. gépesített ezred századparancsnoka volt, s 1956. október 27-én éjjel fejlövést kapott. 

A kétgyermekes apa és férj temetését október 31-én, délben tartották, a laktanyából ágyútalpon vitték a temetőbe, s dr. Balogh Antal katonaorvos mondott búcsúbeszédet a sírjánál. 
Az eredeti nyughelyéről csak 1957 őszén hozták előre a jelenlegi, a III. parcellában lévő díszsírhelyre posztumusz századosként. Sírköve fehér márványból készült, derékban eltört oszlopot ábrázol, amely feketegránit talapzaton nyugszik. A talapzaton az eredeti felirat úgy szólt, hogy „Az ellenforradalmi események alatt hősi halált halt Csályi Ferenc százados emlékére emelték Nyíregyháza város dolgozói 1928–1956”. Ezt a rendszerváltás után az alábbira módosították: „A forradalom és szabadságharc alatt hősi halált halt Csályi Ferenc százados 1928–1956 emlékére emelték Nyíregyháza város dolgozói.” A Kállói út 1957 és 1990 között a hősi halált halt katonatiszt nevét viselte, s bár őt nem sorolták 1956 negatív szereplői közé, nevét a rendszerváltás után mégis eltörölték, és a városból kifelé vezető útnak visszaadták a korábbi elnevezését. 

Dr. Holmár Zoltán