Napkoron jótékonykodott az édesanya

Bár már az élet minden területén természetes és elfogadott a nők egyenjogúsága, azért még mindig meglepődünk akkor, ha egy hölgyet vadászruhában és puskával a kézben látunk. Különösen akkor feltűnő ez a jelenség, ha a sok férfi között csak egyetlen egy női vadász van. 
A közelmúltban ilyen látvány fogadta e sorok íróját, amikor az országos jótékonysági vadászat napkori helyszínét kereste fel az elmúlt év végén: a férfiak között az egyetlen nő Kovácsné Mészáros Petra volt. 

Új élmények és tapasztalatok 

A beszélgetés elején óhatatlanul is felvetődött az első kérdés: Hogyan lesz egy fiatal lányból sportvadász? 
– Tulajdonképpen beleszülettem, belenőttem a vadászatba, hiszen az édesapám és a nagyobbik testvérem is vadász. Tiszaeszlári származású vagyok, a község környékén jártam velük az erdőket és a mezőket már kiskorom óta. Még apró gyermekként, amikor megláttam apukámon a vadászruhát, menni akartam vele, mert egy különleges érzék azt súgta, csodálatos élményekben lesz része. Amint aztán nagyobb lettem, mehettem én is vele a hajtásokra, a lesvadászatokra. Új élményeket és tapasztalatokat szereztem, hiszen sok helyre elvitt magával – mesélte Kovácsné Mészáros Petra, aki 2016-ban, húszéves korában szerezte meg a vadászengedélyt. 

Jó kint a szabadban 

– Gyakran elutaztunk a Mátrába is, szerencsére sok szép emléket szerezhettem ott is, s ezeknek a vadásztúráknak köszönhetően természetesen megszerettem a természetet. Soha nem unatkoztam, a szabadban eltöltött időnek minden percét élveztem. Mindig vártam, hogy felbukkanjon valamilyen vad, de ha nem jött semmi, akkor sem bánkódtam, jó volt kint lenni a szabadban. 
Vajon mi mindent sikerült az elmúlt években terítékre hoznia? – hangzott el egy újabb kérdés. 
– Az apróvadak közül minden olyan állatot sikerült már elejtenem, amelyek Magyarországon megtalálhatóak. A nagyvadak közül a muflon várat még magára – válaszolta az ifjú vadász, akitől azt is megkérdeztük, miért érezte fontosnak, hogy részt vegyen a jótékonysági rendezvényen. Nekem is van egy öt hónapos kisfiam, fontosnak tartom, hogy ott segítsünk a gyermekeken, ahol tudunk. 
– Szülőként, édesanyaként már én is nagyon át tudom élni azt az érzést, hogy jaj, csak a gyermekkel ne történjen semmi baj. Ezért fontos a számomra, hogy a gyermekek mellett álljunk, s támogassunk egy ilyen nemes célt, s hogy megadjunk minden segítséget a rászoruló fiataloknak. 
Ha jól láttam, itt van a férje is, gondolom, a kisfiára most a nagyszülők vigyáznak... – jegyeztem meg. 
– Igen, ilyenkor a nagymama van vele. Bár ő is sportvadász, de lemondott most a vadászatról, hogy az unokájával lehessen, élvezi nagyon a nagymamaságot. Egyébként a férjemmel is a vadászatnak köszönhetően ismerkedtem meg, az egyik FeHoVá-n találkoztunk. 

Szakma is, hobbi is 

Mondhatjuk, hogy a szakmája és a hobbija is a vadászat? 
– Igen, hiszen a kormányhivatalban dolgozom vadászati ügyintézőként, de most még a kisfiammal otthon vagyok. 
Meg lehet vajon fogalmazni, hogy mi a szép, mi a jó a vadászatban? 
– Számomra a legszebb az, hogy kint lehetek a friss levegőn. Nem az a fontos, hogy terítékre hozzam a vadat, hanem hogy bepillanthatok a vadak mindennapi, de az ember számára titokzatos életébe. Ez nem mindenkinek adatik meg. Megfigyelhetem az életüket, a magatartásukat, különleges élményt nyújt a természetközeliség. Aki mindezt nem látja, nem is tudja, hogy milyen valójában az állatok és növények világa. 

Szeresse a természetet a kicsi is! 

Van-e valamilyen álma a vadászattal kapcsolatban? 
– Említettem már, hogy jó lenne majd egyszer itthon egy muflont, külföldön pedig egy jávorszarvast terítékre hozni. De amíg az álomból valóság lesz, addig is arra törekszünk a férjemmel, hogy a kisfiunk is szeresse meg a természetet. Bár még kicsi, de hétvégente már kivisszük a természetbe, a friss levegőre, remélem, beletanul majd mindebbe, s folytatja a családi hagyományt.