Fóliában a magyar természeti kincsek

A magyar vadhús fontosságáról és feldolgozásáról is elmondta a gondolatait a napokban Budapesten a 30. Fegyver, Horgászat és Vadászat Nemzetközi Kiállítás (FeHoVa) megnyitóünnepségén dr. Nagy István agrárminiszter.
– Az egyedülálló vadállománynak köszönhető az is, hogy Magyarországon csaknem ötven vállalkozás foglalkozik vadhúsfeldolgozással. A magyar vadhús népszerű Európában. Az összes feldolgozott vadhús mennyiségének 90 százalékát, mintegy 3500 tonnát exportálunk. A legfontosabb felvevőpiacunk Németország és Olaszország. A vadhús amellett, hogy különleges ízélményt nyújt, élettani szempontból is számos jótékony tulajdonsága van. A vadhús az egészséges táplálkozás szempontjából is kedvező fehérje-, zsír- és mikroelem-tartalommal rendelkezik, fogyasztását és a figyelem felhívását ezért is folytatjuk nap mint nap.

Biztonságos élelmiszer

– De itt még nem állhatunk meg, hiszen a hagyományainkat és szokásainkat tudatosan kell megvédeni. Éppen ezért is vizsgáljuk, hogyan lehet a műhús gyártását és forgalmazását betiltani. A jelenlévőket – azt hiszem – nem kell meggyőznöm arról, hogy miért kell megálljt parancsolnunk és határozottan fellépnünk a politikailag vezérelt és zöldideológiával átitatott divathullámoknak. Meg kell becsülnünk a normalitást, a gazdák és a vadgazdálkodással foglalkozó szakemberek mindennapi áldozatos és kitartó munkáját, akiknek köszönhetően biztonságos élelmiszer kerülhet nap mint nap az asztalunkra – fogalmazott többek között a tárca vezetője.

Szakmai beszélgetések

Az egyik vadhúsfeldolgozással foglalkozó cég a napkori Nativus, ami szintén ott volt a termékeivel Budapesten a nemzetközi kiállításon.

– Szerencsére most is kedvező tapasztalatokról tudok beszámolni. Mivel ez egy szakmai kiállítás, ide elsősorban vadászok és horgászok jönnek, vagyis olyan emberek, akik ismerik a vadhúst, nem kell bemutatni nekik az értékét, azt, hogy ez mennyire egészséges, s hogy milyen termékeket lehet készíteni belőle. Alapvetően más, mint egy átlag fogyasztói kiállítás, éppen ezért mélyebb beszélgetéseink is vannak a szakmai és a háttérdolgokról. A termékeink nagyvadak húsából készülnek. A mi régiónkban a gímszarvas, a dámszarvas és az őz a meghatározó vad, az üzem indulása óta ezeknek a vadaknak a húsát dolgozzuk fel. Az afrikai sertéspestis miatt vaddisznót nem használunk alapanyagként.
Az átlagemberben mindig felvetődik, hogy van annyi nagyvad, hogy folyamatosan tudják gyártani a kolbászt, a szalámit, a virslit? – kérdeztük ifj. Támba Miklóstól.
– A termékek készítése szezonális, az egyes vadászati idényekhez alkalmazkodik. A vadászati szezonokhoz illeszkedve vásárolhatjuk meg az elejtett vadat, és használhatjuk fel az alapanyagot a termékek gyártásához. A szalámigyártásnak viszont van egy nagy előnye a mi szempontunkból, mégpedig az, hogy fagyasztott húsból készítjük, pontosabban a gyártási folyamat során mínusz fokos töltelékből töltjük a szalámit, így tehát egész évben felhasználható az őszi szezonban terítékre hozott vad. Mi egyúttal vadgazdák is vagyunk, a vadászatra jogosult Napkori Erdőgazdák Zrt.-nek van saját vadászterülete, ahol mi is ejtünk el dámszarvast, gímszarvast, őzet, de az üzem méretéhez képest azért ez elenyésző mennyiség.
– Fontos megjegyeznem, hogy nem tenyésztett állatról beszélünk, hanem olyan vadról van szó, ami a saját genetikai ösztönei alapján táplálkozik, s ezáltal őrzi meg azt a fajta természetességet és tisztaságot, amit a vadhús jelent, szemben a tenyésztett háziállattal, mint például a sertés, a szarvasmarha vagy a baromfi. Arra törekszünk, hogy ebből a természeti kincsből, ami Magyarországon nagy létszámban áll rendelkezésre, maradandót alkossunk.

Hiányzik a természet közelsége

Külföldön mennyire népszerűek ezek a termékek?
– Nyugat-Európában nagyobb hagyománya van a vadhúsfogyasztásnak, mint hazánkban. Ott a kereslet többszöröse a magyar piacénak. A fagyasztott és előhűtött húsokat is nagyobb mennyiségben veszik fel a nyugat-európai országok. Mi kezdetben a magyar piacon indultunk el termékeinkkel a kiskereskedelemben, de készítményeink már most elérhetőek Ausztriában, Romániában, Szlovákiában is. Nagy elismerés a számunkra, hogy a Nagy-Britanniában megrendezett Great Taste Award elnevezésű versenyen a csípős szalámink háromcsillagos kitüntetést ért el, ami annyit jelent, hogy közel hétezer termékből a top 200-ban volt benne, és ez a szám nem csak a vadhústermékeket jelenti. Így most már Nagy-Britanniában is jelen vagyunk.
– Vadászati kiállításon vagyunk, és ön is a vadásztársadalomnak az egyik lelkes tagja. Mit jelent önnek a vadászat? – kérdeztük ifj. Támba Miklóstól.

És hol a másik kettő?

Van-e esetleg olyan szép emléke a sok vadászatból, amire igazán büszke?
– Nagyon sok szép élményt köszönhetek a vadászatnak. Most egy tréfás történetet osztanék meg az olvasókkal. Igaz, az én szempontomból nem nagy büszkeség, de nagyon kedves emlék. Az első vad, amit édesapámmal és az akkor még négyéves kisfiammal együtt ejtettünk el, egy őzbak volt a napkori vadászterületen. Együtt cserkeltünk az erdőben. Apa azért kísért el bennünket, ha úgy alakul a helyzet, legyen, aki vigyáz a kisfiamra. Megpillantottuk az őzbakot: egy nagyon öreg, visszarakott agancsú bak volt.
– A trófeáját tekintve nem volt egy óriási trófea, de olyan különleges volt, ami még egyszer valószínűleg nem jön velem szemben. Apáékkal megbeszéltem, hogy ők lemaradnak, én terítékre hozom a vadat, és ezt követően majd odajönnek, és akkor megmutatjuk a fiamnak, hogy mit sikerült elejtenem. A helyzet, az izgalom, az egész körítés miatt elfogott a vadászláz. Kétszer hibáztam el a bakot, csupán a harmadik lövéssel tudtam terítékre hozni. Odajött édesapám a kisfiammal, s én nagy büszkén mutattam volna az őzbak trófeáját, beszéltem volna a vadnak megadott tiszteletről, amikor a kisfiam megszólalt, és az első kérdése az volt: „Apa! És hol van a másik kettő?”