A tenyerén hordozza Szatmárt

Szerkesztőségünk aktuális podcastvendége dr. Borbély Balázs, akiknek nemrég jelent meg a Szatmári kalandozások című könyve. Az egyelőre egykötetes szerzőnek nem pusztán a szíve csücske a szatmári vidék, hanem a szívügye is.

„Kiváló írói vénával rendelkezik, az internetes írásainak korábban is a rajongója voltam. Tetszik a nyelvezete, a stílusa, magával ragad a személyes élményeken alapuló hangulata” – vélekedett róla dr. Kiss Kálmán, a Luby Társaság elnöke.  

– Én imádom ezt a vidéket. Itt születtem, ide térek haza, de betelni nem tudok vele. A táj, a falvak, az emberek, az illatok, az ízek. Meg az emlékek és az élmények. Ez az én igazi szülőhazám: Szatmár – mondta a kötetbemutatón a Vámosoroszihoz ezer szállal kötődő, Nyíregyházán élő dr. Borbély Balázs, aki szerkesztőségünk vendégszeretetét élvezhette. Könyvében negyvennyolc település múltjába enged betekintést: a szatmári térség múltjáról, kultúrájáról mesél olvasmányosan.

Csegöldről például ezt írja: „A falu ma is szép, takaros, rendezett. A környezet gyönyörű, ami ezen a vidéken általánosan elmondható, de a helybelieknek bizonyára Csegöld a Paradicsom. A fennmaradt helynevei közül a teljesség igénye nélkül citálok ide néhány érdekesebbet: Agyaggödör, Biba-körtefa, Bika-kaszáló, Bivaly-fertő, Disznó-kút, Erge, Gőgő, Medvelyuk, Palaj, Patics-hát, Rokkant-föld, Szegények kútja, Sziszterna, Vedves. A csegöldi határból szép lassan eltűntek a csárdák, eltűnt a vízimalom, eltűntek Vécsey uraság bivalyai, de még a római katolikusok fakeresztje is elkorhadt, az enyészet martalékává vált. Bízom benne, hogy visszaépül még az a fakereszt Csegöld Via Dolorosájára, újra pattog majd a labda a sok csatát megélt focipályán, és újra felharsan az öblös buzdítás: „Hajrá Csügőőőd!”

KM